1904 St. Louis

A fejetlenséget jól mutatja, hogy eredetileg egy másik amerikai nagyváros, Chicago lett megbízva a rendezéssel. A nagypolitika azonban közbeszólt, centenáriumát ünnepelték ugyanis Louisiana állam Franciaországtól való megvételének, továbbá a városban zajló világkiállítás is St. Louis mellett szólt. Végül Theodore Roosevelt elnök szava döntött: az Olimpia St. Louisé lett.

Akárcsak Párizsban, itt is a világkiállítás "mellékprogramjaként" tartották számon a játékokat. Július 1-jétől november 23-ig tartott az Olimpia, és a 73 hivatalos versenyszám mellett további 313 nem hivatalosat is beiktattak a programba.

 

Ráadásul sokan a magas költségek miatt el sem tudtak utazni Európából az Újvilágba, akiknek pedig ez sikerült, ők sem örülhettek sokáig. "Istállóknak" beillő szállásokon helyezték el őket, és az amerikai ételek - kezdve a bölényhússal - nem éppen az európai gyomornak valók voltak.

 

Az előzmények tudatában nem meglepő, hogy a hazai versenyzők uralták a III. Olimpiai Játékokat. Hatvan arany, hatvan ezüst, és ötvenkettő bronzérem fűződik az USA sportolóinak nevéhez. Atlétikában szinte csak amerikai versenyzők nyertek - kiemelkedő sportolójuk volt Archie Hahn, James Lightbody és Harry Hillman. Érdekesség, hogy itt született meg az első színes bőrű sportoló érme is: George Poage két bronzérmet szerzett.

 

Folytatta remek szereplését Ray Ewry, aki párizsi három aranyérme után ezúttal is triplázott. Szinte természetes módon ezúttal sem maradhatott botrány nélkül a maratoni futás. Az izzadság nélkül elsőnek célba érkező Fred Lorzról kiderült, az út egy részét autón tette meg - örökös eltiltás lett a "jutalma." A helyébe lépő Thomas Hicks más "serkentőszert" alkalmazott, brandyvel erősítette ugyanis szervezetét a 42 kilométer alatt.

 

A St. Loiusi-i olimpia érdekessége, hogy először jelent meg az ökölvívás, mint résztvevő sportág - ekkor még egy bokszoló több súlycsoportban is indulhatott egyszerre.

 

Soha ilyen kis létszámú magyar csapat nem indult olimpián, mint 1904-ben. Mindössze négy magyar versenyző jutott ki Amerikába, igaz, a két atléta és két úszó hat helyezést ért el. Közülük Halmay Zoltán két aranyérmet is nyert, az egyiket a kettő közül kétszer is.

 

Történt ugyanis, hogy az 50 yardos gyorsúszásban a bírók eltérően ítélték meg a beérkezés sorrendjét - a hazai bíró az amerikai versenyzőt hozta ki győztesnek. Lett is nagy botrány, végül újraúszatták a sportolókat, és másodszor már nem férhetett kétség Halmay győzelméhez. Szintén érmet szerzett Kiss Géza is, egy második és egy harmadik helyet szerzett a magyar úszó.

 

Kis csapatunk tehát nagyon sikeresen szerepelt, amit jól mutat az is, hogy az éremtáblázaton a negyedik, míg a pontversenyben az ötödik helyen végzett Magyarország.

 

Ami feltétlenül pozitívuma az amerikai játékoknak, hogy elterjesztette az olimpiai eszmét az Újvilágban is.