1928 Amszterdam

Az I. világháború utáni első olyan olimpiai játékok, amelyek végre a békesség jegyében zajlottak.

Nem véletlenül adta a NOB a holland városnak a rendezés jogát. Végre békét akart a nemzetközi szervezet háborúskodás, illetve a vesztes felek megbüntetése helyett. El is érte célját a NOB, Hollandia a béke és a sport olimpiáját rendezte meg.

 

Pedig a szervezésben nem működött minden tökéletesen - a 40 ezres stadion csak az utolsó pillanatban készült el - igaz, az építő Jan Wilst rögtön bajnoki címmel jutalmazták, mint a művészeti versenyek építészeti ágának győztesét.

 

A '28-as olimpiára visszatért a sport családjába Németország - nem is sikertelenül. Ez volt az az olimpia, ahol még utoljára a záróünnepélyen adták át az érmeket - érdekesség, a toronyugrás amerikai győztesének tiszteletére az egyiptomi himnusz csendült fel.

 

Az atlétikapályán ismét amerikai-finn csata zajlott - Paavo Nurmi megszerezte kilencedik aranyérmét is, mellette két ezüsttel térhetett haza Amszterdamból. Ismét nyert Tarzan, azaz Johnny Weissmüller, fájdalom, a filmsztár a mi Bárány Istvánunkat előzte mag a döntőben.

 

Az uszoda amúgy sem lett kedvenc helyszínünk, a Komjády Béla féle vízilabda-gárda a döntőben 2-0-s vezetés után kapott ki a német gárdától. Ahol viszont ismét nem kellett csalódnunk, az a pást volt. Kardozóink csapatban is és Terstyánszky Ödön révén egyéniben is diadalmaskodtak. Szomorú érdekesség, a csapatversenyek során Petschauer Attila húszból húsz asszót nyert, egyéniben azonban "csak" második lett.

 

Párizsban még a bírók elvették tőle a győzelmet, Amszterdamban azonban senki nem tudta megállítani a birkózó Kereszty Lajost. Kevésbé ismert tény, hogy a civil életben hentes legényt kérték fel először Tarzan szerepének eljátszására. Ő azonban a húsokat választotta inkább, így lett Johnny Weismüllerből Jane és Csita társa.

 

A magyar box Amszterdamban kezdte meg sikeres olimpiai szereplését. Kocsis Antalnak maga Vilma királynő adta át az aranyérmet. Idehaza kevésbé becsülték már meg, munka nélkül tengődött, és később kénytelen volt az USA-ba profinak szerződni.

 

Ötödik aranyérmünket dr. Mező Ferenc történelemtanár nyerte, aki az "Olimpiai játékok története" című munkájával megnyerte a művészeti versenyek irodalmi versenyének epikai műfaját. Nem vett részt a játékokon a magyar labdarúgó-válogatott, hazánk aranylábú fiai ugyanis idehaza profi státusban rúgták a bőrt. A labdarúgó tornát Párizs után ismét Uruguay együttese nyerte.

 

Az éremtáblázaton nem meglepő módon az Egyesült Államok végzett az élen, az amerikaiak huszonkét arannyal térhettek haza. Őket a visszatérő németek követték tizenegy győzelemmel, míg a harmadik helyen a házigazdák, illetve a "salakspecialista" finnek végeztek nyolc-nyolc arannyal. Hazánk a 46 résztvevő nemzet között a kilencedik helyen végzet öt arany- és öt ezüstéremmel.

 

Amszterdamnak - a NOB céljainak megfelelően - sikerült tehát a béke olimpiáját megrendezni, ahol végre a versenyek voltak az elsődlegesek, nem pedig az, ki melyik országból érkezett, és melyik oldalon állt az első világháborúban.