1932 Los Angeles
Visszatért az Egyesült Államokba az Olimpia, és ha már ott volt, meg is hódította az Újvilágot.
1904-ben St. Louis még a világkiállítás árnyékában egy szerény, másodlagos jelentőségű olimpiát rendezett. Los Angeles azonban feledtetni tudta a Louisiana-i játékokat. Hollywood segítségével sikerült megfelelő reklámot csinálni a versenyeknek, összesen egy millióan nézték végig a játékokat
100 ezres stadion fogadta a nyitóünnepség résztvevőit, zászlóerdő, igazi sportszellem - mindezt a gazdasági világválság közepette! Los Angelesben debütált az olimpiai falu - igaz, egyelőre csak a férfiaknak. A versenyzők élvezték is az "összezártságot", hiszen nap mint nap találkozhattak egymással, barátságok kötődhettek a különböző nemzetek sportolói között.
Persze azért véletlenül se higgyük, hogy minden tökéletes volt. Először is joggal tehették fel a kérdést a sportrajongók: "hol van Nurmi?" A még ereje teljében lévő finn atléta kilenc aranyéremmel a tarsolyában érkezett Kaliforniába, ott azonban nem engedték elindulni, mivel korábban juttatást fogadott el egyes versenyekért - így a profizmus vádjával illették, és hiába tiltakozott a sportvilág és az amerikai sajtó is, Nurmi csak a lelátóról tekinthette végig a versenyeket. Pedig a sajtó szerint "az Olimpia Nurmi nélkül olyan, mint a francia történelem Napóleon nélkül."
A közönség soraiban foglalt helyet a '12-es olimpia nagy sztárja is, Jim Thorpe, és oda is csak pártfogói segítséggel jutott be. A nyomorban élő "Fényes ösvény" nem dúskált az olimpiai bajnoknak járó anyagi "megtiszteltetésnek."
A nézők fantasztikus versenyeket láthattak, 37 ország 1408 résztvevőjének részvételével zajló játékokon összesen 40 olimpiai csúcs és 20 világcsúcs született. Az atlétikai pályán - Nurmi távollétében - taroltak az amerikaiak, ellenben az uszodában kínos meglepetések érték a házigazdákat. Japán úszói ugyanis öt aranyérmet elhappoltak előlük.
Kis küldöttséggel, mindössze 47 sportolóval jelent meg hazánk delegációja Los Angelesben, ám annál sikeresebben tért haza! A hat aranyérem minden idők addig legjobb olimpiai szereplését jelentette.
Végre révbe értek vízilabdázóink, a döntőben sikerült a németeken revánsot venni Komjády Béla csapatának. Ismét sziporkáztak vívóink, Piller György kard egyéniben nyert, és a csapat is hozta "megszokott" aranyát, soraiban a később legeredményesebb magyar olimpiai résztvevővé váló Gerevich Aladárral.
Amszterdam után újra lett magyar box arany, ezúttal Énekes István szállította a győzelmet. Tornasportban is megszereztük első olimpiai aranyérmünket, mindjárt kettőt Pelle István révén, aki talajon és lólengésben is maga mögé utasította a világot, sőt, korlátban és az összetettben egy-egy ezüstérmet is szerzett.
Hazánk végül az előkelő hatodik helyen végzett az éremtáblázaton, sportolóink hat arany-, öt ezüst- és öt bronzéremmel térhettek haza. Ismét az amerikaiak taroltak, a házigazdák 44 győzelemmel örvendeztették meg szurkolóikat.
Los Angeles végülis ragyogó olimpiát rendezett, politika- és gazdaságmenteset, békében, sportra koncentrálót. Egy ideig ezt követően sajnos nem a békesség lángja lobbant fel.