1956 Melbourne

Ebben az évben két olimpia, és két megnyitó volt. Június 10-én kezdődtek a játékok Stockholmban minden olyan versenyszámmal, amelyekhez lóra volt szükség, ugyanis a szigorú ausztrál törvények (fél év karantén minden kívülről jövő állatnak) miatt nem lehetett állatokat az országba vinni. Ezek után november 22-én kezdőd meg az olimpia az összes többi sportágban immár az igazi helyszínen Melbourneben.

A négy évvel korábbi szenzációs szereplés túlszárnyalására készültek sportolóink, joggal. Elfogulatlanul is minden idők legerősebb olimpiai csapata utazott volna Ausztráliába, és legalább húsz aranyérmet vártak vezetőink a gárdától. A történelem sodrása azonban elsodorta a reményeket.

 

Sportolóink közül sokan ki sem jutottak Melbourne-be, akik pedig jelen voltak, megtépázott idegekkel, az otthon maradottakért izgulva versenyezték végig a XVI. Nyári Olimpiai Játékokat.

 

Már a kiutazás sem volt zökkenőmentes: az októberi események sodrásában nem mertek leszállni Budapesten a francia légitársaság gépei, így MÁVAUT-buszokkal Prágába utaztak a sportolók. Onnan elindulva még megálltak Isztambulban, Karacsiban és Szingapúron is, így végül eljutottak Ausztráliába. Sejthető, milyen fizikai és lelki állapotban estek be az olimpiára.

 

Ahol aztán nem is indultak könnyen a dolgok, de annál jobban folytatódtak. Már hét nap telt el a játékokból, amikor meglett az első arany: Urányi János és Fábián László megnyerte a kajak-kettes 10 ezer méteres távot. Ezzel megkezdődött az azóta is tartó páratlan sikerszériája a magyar kajak-kenu sportnak.

Közben otthonról is érkezett egy szűkszavú távirat, miszerint mindenki él és biztonságban van, így kicsit felszabadultabban vághattak neki a versenyeknek sportolóink. Az egész olimpia egyik legnagyobb alakja Keleti Ágnes volt, aki talajon az orosz Latinyinával - minden idők legtöbb olimpiai aranyat nyert tornászával - vívott hatalmas csatát.

 

Holtversenyben végeztek az élen, és a bírák nem kínozták tovább a hölgyeket: két aranyat is kiosztottak. Keleti ezt követően nyert gerendán, felemáskorláton, majd a kéziszercsapat tagjaként, négy aranyérmével beírva ezzel nevét az olimpiák történetének legszebb lapjai közé.

 

Papp Laci hozta már-már megszokott aranyát, harmadik olimpiai bajnoki címével elkápráztatta a rendkívül lelkes szurkolókat. Különben sem lehetett panasz az "auszikra", szinte magukénak érezték a magyar csapat sikereit, és az olimpián résztvevő összes versenyző és drukker szimpátiáját kivívta a magyar együttes.

 

De még nem volt vége az aranytermésnek: kardcsapatunk, megint csak duplázott, Kárpáti Rudolfé lett az egyéni bajnoki cím, míg Gerevich Aladár már hatodik olimpiai győzelmét aratta - ezúttal a csapat tagjaként.

 

Véres háború folyt az uszodában, a magyar-szovjet vízilabda-találkozón: verekedés a medencében, miután pedig egy magyar játékos vérző fejjel szállt ki a vízből, a közönség majdnem szétszedte a szovjet csapatot... Végül válogatottunk tette ugyanezt, majd a döntőben Jugoszláviát legyőzve szerezte meg az aranyérmet.

 

A történelmi körülményeket tekintve nagyszerűen szerepeltek sportolóink, szinte mindenki a magyar csapatért szorított Melbourne-ben. Sajnos azonban nem lehetett teljes az olimpiai család: a magyar forradalom leverése miatt bojkottálta a játékokat Svájc, Hollandia és Spanyolország, a Szuezi válság okán Egyiptom és Libanon, míg Tajvan részvétele miatt a Kínai Népköztársaság maradt távol.

 

Melbourne nagy szenzációját jelentette, hogy a szovjet csapat az éremtáblázaton megelőzte az amerikaiakat. Szárnyaltak a hazai versenyzők is, Bethy Cutbert három aranyat nyert az atlétikai pályán, míg az úszócsarnokban feltűnt a később az évszázad legjobb úszónőjének "kinevezett" Dawn Fraser is.

 

Az éremtáblázatot tehát a szovjetek nyerték 37 arannyal, őket az amerikaiak 32, míg az ausztrálok 13 elsőséggel követték. És negyedik helyen a magyar csapat zárt: kilenc aranyérmével, 10 ezüst- és 7 bronzérmével óriási eredményt értek el.

 

Különlegesre sikerült a záróünnepség is: a sportolók ugyanis ezúttal nem országonként vonultak fel, hanem mindenki egyszerre, kart-karba öltve, a béke jegyében.