1960 Róma

Antik hagyományok és körülmények, ókori építmények, emellett pedig modern televíziós közvetítés.

Nagy Theodosius császár az ókorban még betiltotta a játékokat Rómában. 1908-ban a Vezúv kitörése miatt kellett visszaadnia a rendezés jogát a Tevere-parti városnak. Végül 1960-ra elérkezett az olimpiai fáklya Rómába, és milyen jó, hogy odaért.

 

Rekordnevezés, 83 ország 5346 sportolója érkezett az Örök város gyönyörű antik falai közé. A birkózást ugyanis a Maxentius-bazilikában, a tornát Caracalla termáiban rendezték, míg a maratoni futás célját a Colosseum előtti Costantinus-diadalívnél jelölték ki. Az olimpiai láng a Via Appián érkezett, két nagyszerű csarnokot is felépítettek, emellett a Mussolini idején felhúzott 100 ezer férőhelyes Foro Italico is várta a sportolókat és a közönséget.

 

Az antikvitás mellett azonban megjelent a modernitás is, miután a római volt az első olimpia, amelyről élő adásban számoltak be a világ (így a Magyar Televízió is) tv-csatornái. Igaz, ekkoriban még nem minden lakásban volt vevőkészülék.

 

Akik a helyszínen vagy a tv képernyők előtt tekinthették végig az olimpiát, fantasztikus versenyeket láthattak. A maratonfutás győztese az etióp császár, Hailé Szelasszié testőrségének egyik tagja nyerte, Abebe Bikila, mindezt úgy, hogy mezítláb futotta végig a 42 kilométert.

 

Az atlétikai pálya másik nagy sztárja az amerikai Wilma Rudolph lett, a gyönyörű "Fekete gazella" 100 és 200 méteren is győzött, majd a váltót is győzelemre vezette. Mindezt úgy, hogy egy gyerekkori betegség miatt tíz éves koráig megbénult a lába.

 

A bokszcsarnokban egy bizonyos Cassius Clay nevű öklöző ámította el a világot - az úriember később Muhammad Ali néven aratta nagyobbnál-nagyobb győzelmeit a profik világában.

 

Örömteli, hogy együtt indult a két német csapat Rómában. Az uszodában aratott Dawn Fraser, míg a vitorlás tornát a görög Konsztantinosz lett, akit később megfosztottak görög királyi címétől.

 

1956 eseményei még Rómában is éreztették hatásukat, rengeteg magyar sportoló, edző, és az utánpótláskorúak közül is sokan más országot választottak. Érmeink száma ugyan csökkent, de így is sikerült 21 dobogós hellyel az éremtáblázat hetedik helyén végezni.

 

Parti János mentette meg a kajakosok becsületét, míg az öttusában megindult a magyar aranytermés: Németh Ferenc egyéniben, míg a Németh-Nagy Imre-Balczó András hármas csapatban vitte diadalra a magyar színeket.

 

Kardozóink sem okoztak csalódást, egyéniben Kárpáti Rudolf, csapatban Gerevich Aladár megszerezte hetedik olimpiai bajnoki címét is. Róma után azonban ő, valamint Kárpáti Rudolf és Kovács Pál is visszavonult az aktív sportolástól.

 

Az ökölvívó-csarnok is hozott egy aranyat, a Béka becenévre hallgató Török Gyula abban a ringben nyert, ahol Cassius Clay is fellépett. Nem sikerült azonban felérnie a csúcsra vízilabda-válogatottunknak, valamint a szétesett Aranycsapat romjain újjáépülő labdarúgó-csapatnak, mindkét együttes a bronzéremig jutott.

 

Róma pedig ismét a szovjetek sikerét hozta, 43 aranyukkal az amerikaiakat (34 győzelem), valamint a házigazda olaszokat előzték meg. Az Örök városban pedig új korszak kezdődött a televízió térhódításával.