1972 München

A város a II. Világháború rombolását követően szinte megújult, korszerű létesítmények, kényelmes olimpiai falu fogadta 122 ország 7156 versenyzőjét.

Vastapssal és szeretettel fogadták a fal túlsó oldaláról érkező német testvéreket, és a világ minden tájából érkező sportolókat egyaránt. Kezdett egyre inkább teret hódítani a női sport, a hétezer versenyző közül több mint ezer a "gyengébbik nem" közül került ki.

 

Aztán eljött szeptember ötödike és a Palesztin terroristák vérengzése miatt az olimpiai végső törlése is felmerült.

 

Másnap az olimpiai stadionban rendezett gyászszertartáson Avery Brundage, NOB elnök ezt mondta: "Meg vagyok győződve arról, hogy a világ közvéleménye egyetért velem abban, nem engedhetjük meg, hogy egy marék terrorista megsemmisítse a nemzetközi együttműködés és jó szándék eme alapjait. A játékoknak folytatódnia kell!"

 

A játékok pedig folytatódtak...

Az olimpia programjába visszakerült az íjászat, a cselgáncs és a kézilabda, míg a kajakszlalom bekerült a műsorba. Mint említettük, München hőse Mark Spitz lett, aki egymaga hét olimpiai bajnoki címet szerzett az uszodában, mindegy aranyat világcsúccsal hódította el.

 

Továbbra is a sportok királya állt leginkább az érdeklődés középpontjában: A 38 szám közül hétben megjavították, ötben pedig beállították a világcsúcsot. Az "ügyességi" számokban remekeltek az európai atléták, míg a futószámokban az afrikaiak és az amerikaiak vívtak nagy csatát.

 

A tornacsarnok hőse a szovjet Olga Korbut lett, aki három aranya mellé egy ezüstérmet is bezsebelt Münchenben. Érdekesen alakult a kosárlabdatorna döntője: az Egyesült Államok játékosai már győztesnek hitték magukat, amikor kiderült, nem indult el a játékidőt mérő óra, és még három másodperc visszavan a találkozóból. Bjelovnak egy másodperccel a dudaszó vége előtti duplájával a szovjetek fordítottak, és törték meg ezzel az amerikai sikerszériát kosárlabdában. Számunkra kellemes emlék, hogy ez volt Knézy Jenő első kosárlabda-közvetítése.

 

Bár kicsit visszaesett a magyar csapat az éremtáblázaton, és a korábban megszokott aranytermés is elmaradt, nem panaszkodhatunk sportolóinkra. Összesen 35 dobogós hellyel zártak, ebből hat az olimpiai aranyérmek száma.

 

Balczó András első egyéni aranyát szerezte öttusában, míg Földi Imre két ezüst után ezúttal a dobogó legmagasabb fokára állhatott, megszerezve ezzel a magyar súlyemelő sport első olimpiai bajnoki címét. Gedó György ökölvívónk Papp Laci nyomdokaiba lépett, míg Hegedűs Csaba birkózónk szerezte a magyar sport századik olimpiai aranyérmét.

 

Ismét dupláztak párbajtőrözőink, a csapat aranya mellett dr. Fenyvesi Csaba "hozta" az egyénit. Mint látható, rengeteg volt az ezüstérem, és ezeket többnyire hajszál választotta el a még fényesebb éremtől. Gyarmati Andrea világcsúccsal került például a döntőbe, ahol végül a második helyre szorult.

 

De említhetnénk vízipólósainkat is, akik veretlenül zárták a tornát, csakhogy a szovjet gárda jobb gólkülönbséggel Kásás Zoltánék elé kerültek. Szintén ezüstös lett a labdarúgó-válogatott, Szűcs Lajosék a lengyelektől kaptak ki a fináléban 2-1-re.

 

Mindezek ellenére nem vallottak szégyent sportolóink Münchenben, a 35 dobogós hellyel az éremtáblázat nyolcadik helyének megszerzése önmagáért beszél. Ezúttal a szovjetek vitték a pálmát, kereken 50 aranyérmükkel 17-tel több bajnoki címet szereztek, mint a nagy rivális amerikaiak; a két szuperhatalmat az NDK, illetve az NSZK sportolói követték.